Kézműves szótár

Technikák:

Decoupage (Dekupázs / Szalvétatechnika):
A decoupage technikával tetszőleges felületet díszíthetünk. Népszerűsége könnyen elkészíthetőségéből adódik, és hogy szinte minden felületre (például: fa, papír, üveg, textil, cserép, gipsz, hungarocell...) alkalmazható. A technikához decoupage-ragasztó szükséges (és esetleg a későbbi tartósság/fényesség eléréséhez decoupage-lakk), amit szinte minden hobbiboltban beszerezhetünk. Ugyanez vonatkozik a textil-decoupage ragasztóra, amit textilre történő díszítés esetén kell használni.

Enkausztika (viaszfestés):
Ókori eredetű festési eljárás. A görög enkausis, beégetés szóból ered. Legfontosabb kötőanyaga a festéknek (pigmentnek) a méhviasz. Felmelegítve válik oszlathatóvá a felületen. Az alapfelület és a viasz szervesül egymással. Az enkausztikát kisebb terjedelmű képek festésére használták. Jelentősége abban áll, hogy rendkívül tartós és fokozza a színek ragyogását. Ránk maradt emlékei a Kr.u. III. századból való teljesen ép állapotban lévő múmiaportrék (Egyiptom-El Fajjum).
A XIX.sz első felében kísérleteztek az enkausztika felújításával, de a kísérletek inkább kuriózumok maradtak. Manapság néha találkozhatunk hobbi és művész boltban az ehhez a technikához szükséges kellékekkel, alapanyagokkal, eszközökkel, ám még mindig inkább külföldön elterjedtebb a használata.
A technikát képviselő neves hazai művész: Mulasics László (1954-2001).

Fresco / Secco:
A fresco ill. secco murális technika, azaz fali/mennyezeti technika. A fresco (freskó) technika lényege, hogy az alap a festéskor még friss (nedves a vakolat), erre pedig mészvízzel kevert porfestékkel festenek. A festék az alap belsejébe hatol, azzal szervesülnek és együtt kötnek meg. Ezzel a módszerrel a mű rendkívül tartós lesz. A secco (szekkó) ezzel ellentétben száraz alapra történő festést jelent.
Neves alkotók: Michelangelo (1475-1567), Leonardo da Vinci (1452-1519)

Kollázs / Montázs: 
A kollázs olyan alkotás, ahol egy felületen több dologot csoportosan ragasztanak fel. Ez lehet fotó, fém, fa, textil, újságcikk, levél, különböző tárgyak csoportegyüttese.
A montázs esetében már meglévő rajzokat, képeket illesztenek, komponálnak egy új egységbe.
Neves alkotók: Pablo Picasso (1881-1973), Georges Braque (1882-1963), Max Ernst (1891-1976), Kurt Switters (1887-1948), Kassák Lajos (1887-1967), Kepes György (1906-2001)

Sgraffito:
A sgraffito technika egy díszítő eljárás. Egy vakolat rétegre száradás után egy újabb réteget visznek fel (ez általában markánsan eltérő szín), amit nem hagynak teljesen megszáradni és így félszárazon a kívánt formát, mintát visszakaparják/kikarcolják,  ez által előtűnik az alsó réteg. Így alakul ki a forma, tér és színhatás.
Neves hazai alkotó: Székely Bertalan (1835-1910)
(Budapest VI.ker., Andrássy út 88-90. A MÁV nyugdíjintézetének egykori bérházának sgraffito díszítésének figurális elemeit készítette)

Festékek:

Akril festék:
Vizes alapú festék. Száradás után vízállóvá válik, nem oldható vissza, mint például az akvarell. Vastagon használva láthatóan műanyag gumiszerű réteget képez. Létezik fényes és matt festék is. Gyorsan szárad, jó a fedőképessége. Sok alapon használható, például: fa, papír, kő, üveg, műanyag...

Akvarell festék:
Vizes alapú festék. Előre bevizezett és felrögzített akvarell papírra, nagyon hígan szokás vele festeni. Jellegzetessége az áttetszőség, lágyság, frissesség, puha színátmenetek. Általában puha ecsetet ajánlanak hozzá. Régebben vázlatok készítéséhez használták, mára önálló technikává vált.

Gouache:
Ez a festék vizzel oldható, de hasonlóan az akril, vagy temperához, nem oldható fel száradás után. Valamint színei is kivilágosodnak kissé. Nagyon hasonló tuajdonságai vannak, mint a temperának. Az akvarell és a tempera között áll technikailag. Főleg fedőfestékként, színkeverés nélkül használatos, ha vastagon festünk vele repedezésre hajlamos.

Olajfesték:
Az olajfestéket először a XVI.században használták Velencében. Az ottani páratartalom miatt a freskók hamar tönkrementek, az olajfesték időtállóbb és erőteljesebb színt nyújtott.
Nem oldódik vízben. Oldására terpentint, festőszert használhatunk. Az olajfesték lassan szárad. Lehet vele lazúrosan, vékony áttetsző rétegekben dolgozni, de vastagon, pasztózusan is. Intenzív, mély színvilágot lehet vele elérni. Keményebb ecsettel, vagy akár festőkéssel is felvihető a felületre. Legelterjedtebb alapja az alapozott festővászon, de akár alapozott farostra is festhetünk.

Tempera / Tojástempera:
A tempera az olajfesték elterjedése előtt jelent meg. Ezzel a technikával készítették a középkorban az ikonokat. Neve a latin temperare-keverni szóból ered.
A temperában a színezőanyagot többek között egy kötőanyaggal keverik össze. Ez az emulzió teszi lehetővé, hogy az anyagok ne váljanak el egymástól. Ilyen anyag van például a tojás sárgájában. Ezt használták régen a festék készítéséhez, a tojástemperához. A boltban kapható tempera festékek már inkább egyfajta guache festéknek mondhatóak. A tempera vizzel oldható, száradás után azonban nem oldható vissza, mint például az akvarell. Számos felületre lehet vele festeni, gyorsan szárad. Nem lehet vele finom színátmeneteket létrehozni, mint például az akvarellel. A színei száradást követően kissé kivilágosodnak és inkább halványabb, ködösebb hatást keltenek. Nem lehet vele mély, intenzív színeket létrehozni. Azonban száradás után lakkal kezelhetjük, ezzel védhetjük, ill. visszahozhatjuk a színintenzitást egy bizonyos szintig.

Fogalmak:

Biegelés (bígelés): A vastagabb papír, karton, hullámpapír, stb. "benyomása" egy vonal mentén. A későbbi hajtás megkönnyítése ezzel a cél, mert a vastagabb anyagok már nem hajtogathatóak megfelelő minőségben, pontosságban, szemben a vékonyabbakkal. Nyomdákban gépekkel biegelik a kívánt vonalakat. Lehet kapni asztali, kézzel működtethető szerszámot is. Egy-egy egyéni, házi készítésű munkához viszont otthon használhatunk sima vonalzót és annak mentén óvatosan benyomhatjuk/bekarcolhatjuk a hajtogatni kívánt vonalakat akár egy szög segítségével, ami nem lesz ugyan nyomdai minőségű, de ha óvatosan csináljuk nem fogja szaggatni az anyagot.