Kellékek, amire szükségünk lesz:
- viasz (akár régi, maradék gyertyák- ebben az esetben érdemes a maradék kanócdarabokat kiszedni)
- kifújt tojás (kukó)
- kanóc (kb. 12-15cm) - ( régi gyertyából is kiszedhetjük a maradék kanócot, ha elég hosszú, esetleg nem műanyag alapú fonalat/felvetőfonalat is használhatunk)
- hosszú, nagylyukú tű (vagy drótból is készíthetjük, ez estben kb. 22cm-es darabra lesz szükség)
- ragasztószalag és fólia (amivel a tojás alsó lyukát lezárhatjuk)
- edény (amiben megolvasztjuk a viaszt)
- öntéshez "célszerszám" (pl. üres tejesdoboz)
- olló/kés
- keverőpálca (olvadt viasz keveréséhez)
- gyurma/gyurmaragasztó (amivel rögzítjük majd a kanócvéget)
- újságpapír (a munkaterület megóvása végett :D )
Elkészítés menete:
1.
A tojást kifújjuk.
Első lépésként jól megmossuk, majd pl. egy kés hegyével óvatos mozdulatokkal lyukat " kocogtatunk" a tojás két végébe. A szokásosnál kicsit nagyobb lyukat érdemes csinálni majd a "laposabb" végén (kb. fél cm átmérő), hogy könnyebben bele tudjuk majd önteni az olvasztott viaszt! Fújás után érdemes azért vízzel is kimosni a tojás belsejét.
Tipp: Én a csap alá tartottam és az egyik lyukon beleengedtem a vizet. Igaz, nem sok megy bele, de annyi igen, hogy meg lehessen lötyögtetni benne, majd kifújjuk belőle, mintha még benne lenne a tartalma. Ezt megismételjük néhányszor.
A tojást megtöröljük és várunk vele, hogy belül is teljesen kiszáradjon. Radiátor közelébe rakva egy óra alatt biztosan teljesen kiszárad.
2.
Amint kiszáradt a tojáshéj belül is, jöhet a kanóc elhelyezése. Ehhez szükség van egy hosszú, nagyobb lyukú tűre, amibe belefűzzük a kanócot. (De csinálhatunk magunk is célszerszámot)
Tipp: Ha nincs olyan hosszú tűnk, hogy átérje a tojás hosszát, használhatunk drótot is, amit megfelelő hosszan kettéhajtunk, megtekerünk és hurkot hagyunk a végén, amibe belefűzhetjük a kanócot.
A befűzött kanócot átvezetjük a tojás két lyukán. Felül több kanócot hagyjunk rá. Az alsó részénél leragasztjuk a lyukat (én egy kis gyurmaragasztóval is rásegítettem). Itt jegyezném meg, hogy fontos lesz, hogy "fejjel lefelé" öntjük a tojást! A "laposabb" vége lesz felül (ahol a nagyobb lyukat csináltuk), így biztosra vehetjük, hogy amikor elkészülünk, megfordítva a tojást a gyertyánk teteje szép lesz.
3.
Az alul leragasztott, (és most már a fóliába is csomagolt) tojást beleraktam egy üres teamécsesbe, mivel pont megfelelő az átmérője, jól megtartja a tojást.
Az öntéshez (hogy a nagyobb lyukon keresztül beleönthessük az olvadt viaszt az üres tojásba) a célszerszámot elkészítjük, aminek a segítségével diktáljuk majd bele a tojásba a viaszt.
Tipp: Célszerszámnak én egy üres tejesdobozt használtam, aminek az egyik sarkán kis lyukat vágtam (kb.3mm) .
Elővesszük az edényt, belerakjuk a viaszt ( kb. 6 teamécsesnyi mennyiségű viasz elegendő a tojás megtöltéséhez).
A viasz öntése következik. Először egy keveset öntsünk....hagyjuk kissé megkötni, majd teljesen megtöltjük a tojást. (egy későbbi lépésben (8.) majd még rá kell önteni egy kis viaszt...)
Tipp: A művelet ezen része egy kis ügyeskedést igényel. Oldalra is ki fog folyni a viasz...célszerű újságpapírt rakni alá.
7.
Ha végeztünk az öntéssel, a gyurmaragasztó segítségével rögzítsük a kanócot.
8.
Ha teljesen szilárd a viasz (kb.1 óra ), leszedjük a gyurmaragasztót. Mint minden viasz öntésénél itt is be fog süllyedni középtájt szilárdulás után. Itt már látni fogjuk, hogy mennyit szükséges még rátölteni pluszban... esetleg viaszmorzsalékokat is beletömködhetünk a lyukba. A végén ismét rögzítjük a kanócot és várjuk a szilárdulást.
9.
Amikor teljesen készen vagyunk óvatosan megkocogtatjuk valamivel a tojás két végét, hogy kicsit megtörjön a héj és szépen leszedegetjük a viaszról a maradékot is....mintha csak egy főtt tojást pucolnánk.
A felesleges kanócot levágjuk.
Az eddig alul lévő "csúcsosabb" tojásvég lesz a gyertya teteje. Ezzel el is készült a gyertyánk...
TUDTAD?
A húsvét a keresztények egyik legfontosabb ünnepe.
Húsvét idején sok népszokás él, például a locsolkodás, a hímes tojás ajándékozás. A víz megtisztító, megújító erejébe vetett hit az alapja ennek a szokásnak, mely aztán idővel, mint kölnivízzel való locsolás maradt fenn napjainkig. Bibliai eredetet is tulajdonítanak a locsolkodás hagyományának, eszerint a Krisztus sírját őrző katonák a feltámadás hírét vevő, ujjongó asszonyokat igyekeztek lecsendesíteni úgy, hogy lelocsolták őket. Régi korokban a piros színnek védő erőt tulajdonítottak. A húsvéti tojások piros színe egyes feltételezések szerint Krisztus vérét jelképezi. A tojásfestés szokása és a tojások díszítése az egész világon elterjedt. Más vélekedések szerint a húsvét eredetileg a termékenység ünnepe, amely segítségével szerették volna az emberek a bő termést, és a háziállatok szaporulatát kívánni. Így kötődik a nyúl a tojáshoz, mivel a nyúl szapora állat, a tojás pedig magában hordozza az élet ígéretét. A locsolkodás is az öntözés utánzásával a bő termést hivatott jelképezni.
Az egészben főtt tojás ugyanakkor a családi összetartást is jelképezi. A magyar néphagyomány szerint a családtagoknak együtt kellett elfogyasztaniuk a húsvéti tojásokat, hogy ha valamikor eltévednének az életben, mindig eszükbe jusson, hogy kivel fogyasztották el a húsvéti ételeket, és mindig hazataláljanak.
Szöveg forrása: hu.wikipedia.org
